8. rész

 Este még beszéltem Jack-el majd mentem aludni. Reggel arra ébredtem, hogy valaki kelteget.
- Tony mit akarsz?-kérdeztem és félig kinyitottam a szemem.
- Egy Jack nevű srác keres téged!-mondta. Nekem rögtön kipatantak a szemeim és Jack tényleg az ajtóban állt és mosolyogva engem nézett.
- Te meg mit keresel itt?-kérdeztem Jack-től.
- A bátyád mondta, hogy itt vagy-mosolygott továbra is.
- Kinyírom.-mondtam nevetve.
- Csak azért kerestelek meg, mert...-itt elakadt a mondatban én kérdőn néztem rá,nyelt eggyet és folytatta.
-... Meg kell beszélnünk mikor jösz át Mátéra vigyázni!- kicsit rosszul esett, hogy ezt mondta, de nem baj.
- oh, rendben.-mondtam csalódottan.
-Mikor jó neked?-kérdezte.
- Ezen a héten nem,de jövő héttől kezdve akár minden na tudnék menni olyan 5 óra körül.-ismertettem vele a terveim.
- Rendben akkor ezt megbeszéltük jövőhéten találkozunk.-mondta majd elment,gondolom haza, vagy az  szállásukra.Elmentem,felöltöztem,fogatmostam,fésülködtem és sminkeltem és már kész is voltam. Mint megtudtam ma lesz a bátorság próba és a tábortűz. A bátorság próbán mindenféle feladatok voltak.  Ugye az osztályok versenyeztek egymás ellen, minden feladatnál más és más emberek mentek. Volt, hogy párban, volt, hogy egyedül vagy esetleg csapatostul.Este felé végeztünk és készülődtünk a tábor tűzre ( természetesen minden osztály külön-külön). Olyan este 9 körül el is készültünk,mindenki ment át öltözni.Én egy szürke pólót egy fekete cső gatyával és egy szürke sapit választottam. Mire odaértem már mindenki nagyban beszélgetettet. Jöttömre csak Tony figyelt fel, majd oda hívott magukhoz. Az egész estét végig röhögtük, majd olyan éjfél- hajnali egy között úgy döntöttem vissza megyek a szállásra Tony elkísért. Amint a szobánkba értünk ledermedtem a látványtól. A hegedűm. Össze törték. Azt a hegedűt amit még kiskoromban anyuéktól kaptam mielőtt meghaltak volna. Egy könycsepp csordul le az arcomról. Majd még egy és még egy majd több ezer követte. Zokogva oda siettem a földön elterűlő darabokhoz. Össze rogyva szorongattam a darabokra tört hegedűm és keservesen zokogtam. Tony rögtön elszaladt. Nem értettem miért, de amikor meghallotam bátyám hangját és éreztem, hogy átölel és nyugatni próbál már mindent értettem. Gondolom szól Eriknek.
- Ssss...Nyugodj meg.-nyugtatott Erik és ide-oda ringatott. Egyszer csak egy ismerős röhögésre lettem figyelmes. Claudia. Ő. Ő tette. Tudom.
- Mit akarsz?-kérdezte idegesen Erik.
- Jaj csak nem véded a kis csitrit?-kérdezte nyugodt hangnemben.
- Mit mondál a húgomra?!-kérdezte idegesn és felállt melőlem és a csaj elé lépett.
- Jól hallottad, megérdemelte ez a ribanc,úgyse tudott rajta normálisan játszani.-mondta és megvonta a vállát.
-Most azonnal takarodj inenn.-mondta bátyám szúrós szemekkel.
-Mert ha nem mi lesz?-kérdezte közönségesen Claudia.
- Ne akard azt tudni!-mondta nyugodtam.
- Mi folyik itt? Úr isten! Mi történ?-kérdezte Károly úr és amikor meglátott engem, hogy ott zokogok, oda lépett bátyám elé és kérdezgetni kezdte.
-Mi történt?-kérdezte kedvesen és aggódóan a tanár.
- Ez a kilencedikes lány össze zúzta a húgomnak a hegedűjét, amit még azelőtt kapott, hogy a szüleink meghaltak volna, ez  volt az egyetlen emléke tőlük.-mondta ki egyszuszra Erik.
- Claudia! Igaz ez?-kérdezte a tanár hülledezve.
-Nem!-vágta rá Claudia.
-Ne hazudozz! Nem ez az első eset! Át költözöl a tanárok szobájába!-mondta idegesen a tanár.
-De..-kezdte Claudia.
-Nincs de!-mondta a tanár.
- Erik téged meg megkérlek, hogy ezen a héten költözz át ide.-mondta a tanár. Erik bólintott egyet, majd megint oda jött hozzám.