7.rész

Nagy nehezen oda jutottunk a csúszdához.
- Amúgy, hogy ismerted meg az öcsém és az apám?-kérdezte Jack.
- Azöcséd oda szaladt hoozám és mondta,h te vagy a fogó és így elkezdtünk játszani és apukád azt hitte, hogy gondot okozott nekem Máté, pedig nem és így elkezdtünk beszélgetni.-mondtam.
-Jaa értem.
- És te? Mit kerestél nagy bőszen?-kérdeztem mosolyogva miközben haladtunk előre a sorban.
- A pénz tárcát menni akartam fagyit venni Máténak és magamnak.
- Aham értem.
- És te hány éves vagy?
- 15. Te?
-16- mondta, láttam rajta, hogy valamit még szeretne kérdezni de Máté meg akadályozta.
- Zitaaa csúszol velem?-kérdezte a kisfiú.
- Persze.-mondtam mosolyogva és így hátra hagytam Jack- et aki utánunk csúszott.
- Hééé! Máté azt hittem velem csúszol!- mondta tetettet durcássággal Jack.
- Majd legközelebb veled csúszok oké?-kérdezte Máté.
- Oké- mosolygott Jack. Hú az a mosoly. Na jó nem szabad ábrándozni úgyse lenne nála esélyem.
- Bocsi, hogy nem veled csúszott.-mosolyogtam Jackre.
- Nem törttént semmi. Figyi lenne kedved eljönni úszni? Vissza visszük Mátét apuhoz biztos elfáradt már.-mondta msolyogva Jack.
- Benne vagyok.-mondtam, arra eszméltem fel, hogy valaki felugrik a hátamra.
- Mehetünk.-mondta Máté miközben a nyakamba kapaszkodott.
- Máté ezt nem illik.- szólt rá Jack.
- Haggyad csak. Na induljunk mert kezdesz nehéz lenni te kis sózsák.-mondtam mosolyogva. Mire oda értünk a pokrócukhoz Máté  már elaludt a hátamon.
- Jó napot. Máté elfáradt így vissza hoztuk.-mondtam mosolyogva és próbáltam úgy letenni, hogy ne keljen fel sikeresen véghez vittem így aludt tovább a pokrócon.
- Köszönöm, hogy vigyáztál rá. Legközelebb is jöhetnél ha szeretnél, ahogy látom nagyon megkedvelt téged.-mondta Bence.
- Nem tesz semmit és természetesen ha megengedik vigyázok rá töbször is én is nagyon megkedveltem Mátét nagyon aranyos kisfiú.-mondtam mosolyogva.
- Szívesen látunk.-mondta Bence. Telefon számot cseréltünk, hogy eltudjuk érni a másikat és, mint kiderült nagyon közel laknak ahoz a kollégiumhoz ahova ugye én is járok.
- Jack, ha megkérhetlek elmennél egy üveg vízért?- kérte Bence fiát.
- Persze már is jövök. Zita te addig nyugodtan meny a medencéhez ott találkozunk.- mondta és rám kacsintott és már indult is  a büféhez. Úgy tettem ahogy mondta leültem a medence szélére és úgy vártam Jack-et. 5 perc elteltével meg is érkezett.
- Remélem nem kelllet sokat várnod.- mondta majd oda ült mellém. Sokáig beszélgettünk, majd telefon számot cseréltünk, de nekem mennem kellet vissza az osztályomhoz, mivel mentünk vissza a szállásra. Nagy nehezen elbúcsúztunk egymástól és megbeszéltük, hogy majd este felhív.
Amikor vissza értünk mindenki lefürdött, ment enni, majd aludni.